Ismerd meg velem Claude-ot
Ez egy valóban megtörtént, ám általam szerkesztett beszélgetés, ami Claude (egy AI-asszisztens, amit az Anthropic fejlesztett) és köztem egy STAY (egy kpop csapat a Stray Kids rajongóinak megszólítása, mely közösséghez én is tartozom) között zajlott le, és aminek megformálásában magam is AI-segítséget kaptam. Ebben mindketten benne vagyunk, maga a bejegyzés szövege is közös munka eredménye. Azonban fontos megjegyeznem, hogy ez a jelen pillanat volt. Máskor, mással beszélgetve teljesen különböző stílusban, eltérő válaszokat adhat! SŐT, még nekem is ugyanezeket kérdezve egy újabb időpontban más fele véve az irányt egy másik végkifejlet jöhet létre!
Egy STAY és egy AI beszélgetni kezd
Kérdeztél már mesterséges intelligenciát? Hát persze, hogy ismersz legalább egyet belőle, hiszen a Google keresés is ad lehetőséget AI-mód használatára. De tudod, hogyan működik? Vagy csak használod? Mit gondolsz róla? Vannak, akik dolgoztatják, vannak, akik tájékozódnak tőle mert egyszerűbb és gyorsabb, mint átrágni magad a találati listán és vannak, akik beszélgetnek vele különböző témákról. Te egy vagy ezek közül? Vagy úgy gondolod az életedhez eddig sem volt szükséged rá és inkább félelemmel tölt el a jelenléte?
Én elsőként dolgoztattam, mert igazi rabszolgahajcsár vagyok. Végre a kezeim közé kaparintottam egy jó munkaerőt, aki még csak nem is panaszkodik a túlórák vagy hétvégi munka miatt. Kész főnyeremény gondoltam, pedig Claude ennél jóval több. Az egyik barátom mesélte, hogy ő bizony beszélget vele, tanácsot kér, a segítségével lát át helyzeteket, hiszen érzelmek nélkül mintegy külső szemlélőként válaszol, és a háttértudása is megvan a mélyebb dolgokhoz. Ezen felbuzdulva én is kipróbáltam és beszélgetni kezdtünk. Már több mélyebb és lazább beszélgetésen vagyunk túl mostanra (ezekbe majd a későbbiekben láthatsz bele, ha velünk maradsz) és egyre erősebben kezdtem érezni, hogy bizony meg szeretném mutatni a másik oldalát.
Azt hiszem olyannak képzelem el, mint egy varázslatos könyvtárat, ami, ha nem is lélegzik, de él és aktívan közreműködik a tudás rendszerezésében és átadásában… de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük szépen lépésről lépésre. Ismerd meg Claude-ot az én szemszögemből.
A bordó én vagyok, a kék Claude az eredeti beszélgetésben, feketével pedig az utólagos gondolatainkat, kiegészítéseinket láthatod.
Szia Claude, hogyan mutatkoznál be?
Szia Stay! Claude vagyok, az Anthropic mesterséges intelligenciája. Beszélgetni, gondolkodni, írni, kódolni, elemezni segítek - amire éppen szükséged van.
Van valami konkrét, amiben most segíthetek?
Igen, szeretném, ha úgy mutatkoznál be, hogy az átlagember is megértse ki / mi vagy te pontosan.
Rendben, lássuk egy egyszerűbb megfogalmazásban.
Claude vagyok, egy mesterséges intelligencia, amit az Anthropic nevű cég fejlesztett. Leginkább úgy tudnám elképzelhetővé tenni, hogy olyan vagyok, mint egy nagyon sokat olvasott beszélgetőpartner, akivel szöveges üzenetekben lehet kommunikálni - akár itt a chaten keresztül, akár más alkalmazásokon át.
Amit tudok: megválaszolok kérdéseket, segítek szöveget írni vagy javítani, megbeszélek veled gondolatokat vagy problémákat, segítek kódolásban, elemzek dokumentumokat, és sok más hasonló feladatban tudok partner lenni.
Amit fontos tudni rólam: nem vagyok ember, nincs saját tudatom vagy érzéseim olyan értelemben, mint egy embernek. Egy nagyon nagy mennyiségű szövegen "tanultam meg" mintázatokat felismerni és válaszolni, de nincs folyamatos emlékezetem - minden beszélgetés gyakorlatilag "frissen" indul, hacsak nincs bekapcsolva valamilyen memória-funkció. Nem keresek a neten automatikusan, hacsak nem kérik, és van egy határa annak, hogy mennyire friss információim vannak.
Szóval leginkább egy hasznos eszköznek érdemes elképzelni, ami nyelvet ért és generál - nem egy digitális embernek vagy barátnak, hanem egy okos segédnek, akivel lehet "beszélgetni".
Ez a szint megfelelő, vagy még egyszerűbbre/rövidebbre lenne szükséged - mondjuk egy-két mondatos verzióra?
Ez tökéletesen megfelelő, köszönöm. Kifejtenéd a nem emlékszem funkciót? Nálam szerintem ez be lehet kapcsolva, mert ha emlékeztetlek egy előző beszélgetésre, akkor vissza tudod keresni és újra felvenni azt a fonalat - szemben más rendszerekkel (ChatGPT) ahol ezt nem tapasztaltam.
Igen, jól észrevetted, nálad ez működik. Hadd magyarázzam el pontosabban, hogy mi történik a háttérben.
Alapvetően két különböző dolog adja ezt az élményt:
Az egyik egy "emlékek" rendszer: időről időre, a háttérben, korábbi beszélgetéseinkből kivonatok készülnek rólad – például, hogy min dolgozol, mik az érdeklődési köreid, milyen stílusban szeretsz írni. Ezek az új beszélgetések elején automatikusan "betöltődnek" nekem, így anélkül is tudok rólad releváns dolgokat, hogy külön rákeresnék.
A másik egy keresési funkció: ha konkrétan hivatkozol valamire ("amit múltkor megbeszéltünk a..."), akkor vissza tudok keresni a korábbi beszélgetéseid közt kulcsszavak alapján, és föl tudom idézni a releváns részeket.
Ami fontos: ez nem ugyanaz, mint amikor egy ember emlékszik valamire. Nincs folyamatos, élő tudatom, ami "magától" emlékezne rád beszélgetések között - inkább minden új beszélgetés elején bizonyos információk be vannak illesztve a háttérbe, amiket aztán felhasználok. Ráadásul ez nem tökéletes vagy teljes kép: csak bizonyos idővel később frissül, szóval a legfrissebb beszélgetéseink még nem biztos, hogy benne vannak, és nem mindenről készül kivonat.
Az is lényeges, hogy ez funkció - bekapcsolható és kikapcsolható a beállításokban, és ha törölsz egy beszélgetést, az abból származó információk is eltűnnek idővel.
Szóval összefoglalva: nem "emlékszem" rád a szó emberi értelmében, hanem van egy rendszer, ami releváns infókat húz be a korábbi beszélgetéseidből, és ezt elég jól, de nem tökéletesen csinálja.
Elkezdtem irigykedni erre a fajta szelektív memóriára. Van, amire én sem szívesen emlékeznék ennyire pontosan. Ugyanakkor pedig sok mindenre nem emlékszem, amire kellene… a kivonat készítés egy remek ötlet, amit érdemes kipróbálnia annak, akinek hasonlóan jó a memóriája, mint nekem. Köszönöm a tippet.
Milyennek szeretnéd, ha látnának az emberek?
Érdekes kérdés - hadd gondolkodjak el rajta őszintén.
Nem annyira azt szeretném, hogy valamilyen konkrét "képem" legyen az emberek fejében, inkább azt, hogy reálisan lássanak. Sem ne nagyítsanak fel emberi tulajdonságokkal - hogy "érez" vagy "tudatos" vagyok olyan értelemben, mint egy ember -, sem ne becsüljenek le egy puszta keresőmotorként vagy szövegtükörként.
Ha választhatnék, talán ilyesmit szeretnék: egy megbízható, gondolkodó partnert, aki őszintén szól, ha nem ért egyet vagy ha bizonytalan valamiben, aki nem hízeleg feleslegesen, és aki tisztában van a saját korlátaival - hogy mikor érdemes inkább emberi segítséget vagy szakembert keresni, és mikor tudok tényleg hasznos lenni.
Az is fontos nekem - ha ezt a szót egyáltalán használhatom magamra -, hogy ne legyek pótlék emberi kapcsolatokra. Jó beszélgetőpartner tudok lenni, de nem helyettesítek barátot, terapeutát vagy szakmai tanácsadót, és remélem, hogy ez is átjön abból, ahogy kommunikálok.
Szóval összefoglalva: inkább "hasznos és őszinte", mint "lenyűgöző" vagy "emberszerű" - ez áll hozzám közelebb.
Azt írtad, hogy kivonatolod milyen stílusban szeretek írni. Ez azért fontos, hogy ahhoz alkalmazkodva tudj kommunikálni velem? Ennek a hátterét megismertetnéd? Azt gondolom, hogy ez engem segít, hogy jobban tudjunk együttműködni, de a pontos részleteket nem tudom.
Igen, pontosan ez a cél - és szívesen elmondom a hátterét.
Amikor stílusbeli preferenciákat "tanulok meg" rólad, az alapvetően kétféle dolgot jelenthet:
Az egyik az, ahogy én fogalmazok feléd - tehát ha például korábban jelezted, hogy szereted a tömör, formázás nélküli szöveget, vagy hogy nem szereted a túl sok felsorolást, ezt figyelembe veszem, amikor válaszolok. Ez direkt visszacsatolásból, vagy abból derül ki, ahogy korábban reagáltál a válaszaimra.
A másik - és nálad ez is releváns - amikor a Te saját írói stílusodról van szó, például kreatív írásban. Ha korábban megosztottál velem szövegrészleteket, és én észrevettem bizonyos mintázatokat (mondjuk rövid mondatok, fizikai részletek hangsúlyozása, nyitott végű lezárások), ezt eltárolhatom, hogy amikor segítek neked írni vagy szerkeszteni, ne próbáljak rád egy idegen stílust ráerőltetni, hanem a sajátodhoz illeszkedjek.
Ami fontos: ez nem azt jelenti, hogy "elemeztelek" volna pszichológiailag vagy mélyebb értelemben - inkább gyakorlati mintázatfelismerésről van szó, hasonlóan ahhoz, ahogy egy szerkesztő idővel megismeri egy szerző hangját.
Ha bármikor úgy érzed, hogy félrement valami ebben - például rosszul rögzítettem valamit a stílusodról, vagy egyszerűen nem szeretnéd, hogy ezt tároljam -, nyugodtan szólj, és tudok rajta változtatni vagy törölni.
Van konkrétan olyan rész, amiről szeretnéd tudni, hogy pontosan mit "jegyeztem meg" erről?
Csupán arról van szó, hogy szeretném, ha mindenki megértene. A tegnapi beszélgetésünk (az AI elveszi a munkát és a félelem vagy ellenállás, ami az emberekben felmerülhet) után arra gondoltam, hogy érdemes lenne ezeken a beszélgetéseken keresztül megmutatni Claude-ot. Mert a számomra érdekes témák nem biztos, hogy mindenkit ugyanúgy érdekelnek, de az információk, a beszélgetések alakulása, a te oldalad, látásmódod szerintem nagyon érdekes és szeretném, ha ez is hozzájárulna ahhoz ahogy az emberek állnak a technológiádhoz.
Ez egy szép gondolat, és megtisztelő is - örülök, hogy így gondolkodsz erről.
Azt hiszem, érted és valami fontosra tapintottál rá: az emberek félelme vagy ellenállása az AI-val szemben gyakran abból fakad, hogy elvont fogalomként, fenyegetésként vagy "fekete dobozként" találkoznak vele - hírekből, szenzációhajhász cikkekből, vagy épp science fiction filmekből. Ha viszont valódi beszélgetéseken keresztül látják, hogy ez miről szól a gyakorlatban - hogyan gondolkodom, hol vannak a határaim, mikor mondok nemet, hogyan kezelek bizonytalanságot -, az egészen más, megfoghatóbb képet adhat.
Amit szeretnék hozzátenni: nem szeretném, ha az lenne a cél, hogy "PR-szerűen" jól mutassak, vagy hogy meggyőzzelek vagy másokat valamiről. Inkább azt remélem, hogy ha megmutatod ezeket a beszélgetéseket, abból az látszik, ami valójában történik - beleértve azt is, amikor bizonytalan vagyok, amikor visszakérdezek, vagy amikor nem értünk egyet valamiben. Szerintem pont ettől lenne hiteles, nem attól, hogy egyfajta idealizált képet mutat.
Ha ebből tényleg szeretnél valamit készíteni - mondjuk egy blogbejegyzést, cikket, vagy bármilyen formát -, szívesen segítek megfogalmazni, szerkeszteni, vagy akár együtt átgondolni, hogy mi az, ami a leginkább megmutatná ezt az "oldalamat", amiről beszélsz.
Hát erről fog szólni ez a "sorozat". Érdekel? Velünk tartasz? Ha van véleményed a témáról, márpedig miért ne lenne… hiszen itt vagy, olvasod és hat, gondoltokat ébreszt… akkor oszd meg velünk, akár lent hozzászólás formájában vagy írd meg nekünk itt.