Tiszta lap
Tegnap hatalmas leckét kaptam.
Pont arról beszéltünk nemrég a Doktornővel (a pszichológusommal, akit nem neveznék meg, de privátban természetesen megadom az elérhetőségét, ha kedvet kapnál), hogy félek attól, hogy semmiben sem vagyok kiemelkedően jó, hogy keresem a helyem. Egy tiszta lap vagyok, és fogalmam sincs, mit írjak rá.
A kártya, amit húzott nekem (igen, szuper terápiát csinál mindenféle – fajta dologgal: rajz, mese, vizualizáció és még sorolhatnám) is azt mutatja, hogy keresem az utam és nem tudom azt, hogy melyik irány, melyik érzés a legerősebb. Melyik hívás az igazi. És valóban így érzem. Bármerre nézek is, egyszerűen mindenhol azt látom, hogy mindenki megtalálta: van, aki süteményt süt, van, aki fest, van, aki állatokat ment, van, aki gyerekekkel foglalkozik, van, aki kézműveskedik… mindenki csinál valamit és jól csinálja azt. De én nem érzem semmiben sem annyira jónak magam. És ezért bele sem akarok kezdeni.
A Doktornő azt mondta, hogy próbáljak ki mindent, és majd meglátom, hogy mi az, ami tényleg tetszik. Ami én vagyok. Azt hiszem tényleg így van, ki kell próbálni. Hiszen amíg csak fejben találom ki, addig ugyanolyan könnyen le tudom beszélni magam róla fejben, anélkül, hogy bármit is lépnék előre. Persze nyilván ezt át kell gondolni, mert mindennek van anyagi oldala, mindenbe be kell ruházni és nagyon sokszor jártam már úgy, hogy megvettem a szükséges dolgokat aztán vagy kipróbáltam vagy nem, végül egyszer csak abbahagytam - legjobb esetben is. Ezek utólag felesleges kiadásnak bizonyultak… Persze, nyilván, ha nem ruházok be, nem próbálom ki sosem derül ki, hogy miben vagyok jó.
Viszont tegnap rájöttem, hogy nem is kell kiemelkedően jónak lennem. Nem lehet és nem is kell tökéletesen csinálni. Ugyanis az átlagos pont elég, hogyha azt tudják értékelni és adott esetben megfizetik. A sütemény, amit rendeltünk (annak ellenére, hogy elvileg cukrász készítette) nem volt annyira nagy szám, mondhatni átlagos volt. Ilyet én is tudnék csinálni, külsőre is, belsőre is… Ezt most nem azért mondom, mert mindenhez is értenék, vagy tökéletesnek gondolom magam, csupán nem voltak igazi cukrász tudást igénylő receptek. Finomak voltak, de egyszerűek, amiket otthon is elkészíthetsz, ha van kedved és kellő gyakorlatod hozzá. Ez azonban elgondolkoztatott… hogy ennyire félrement volna az ítélőképességem? Hogy másoknál az átlagos teljesítményt is a sajátom fölé helyezném, annak ellenére, hogy még csak meg sem próbáltam?
Az egyik barátnőm is azt mondta, hogy próbáljak ki mindent, hiszen most van rá lehetőségem, most van rá időm és energiám… később nem lesz. És ez is teljesen igaz. Megint azt érzem, hogy minden út ugyanoda visz. Akárhonnan közelítem meg a témát ugyanaz lesz a vége. Igen. Próbáljam ki…
Persze itt van bennem a kétség, hogy túlsok mindent akarok csinálni és elaprózódik a dolog. Mindenre nem lesz időm, mindent nem fogok tudni csinálni. Priorizálnom kell, ami nagyon nem megy, de majd meglátjuk, hogy mi lesz a vége.
Elég, ha magamat adom, annál több nem kell. Csak álljak neki és kezdjem el. Valóban ennyi lenne?
Jelentem a sütikészítést elvetettem. Meg tudom csinálni és szívesen is kavargatom a tésztákat… de ez nem az én utam. Egy időben sokat sütöttem, és szerették is a kollégák, barátok, rokonok… de utólag belegondolva teljesen más volt a háttérben nálam. Némi megfelelési kényszer, hogy elfogadjanak és szeressenek – de erről talán majd máskor bővebben.
A kötés, horgolás eddig tetszik. Szórakoztat, kikapcsol és szívesen csinálom. Azonban itt megint abba a problémába ütközöm, hogy ezért ugyan ki fizetne, és az elkészült darabokkal mihez kezdjek? Ajándéknak sem adható, hiszen manapság már kevesen értékelik a kézzel készült sapkákat (mert még csak itt tartok) meg aztán kezdőként nyilván még nem egyformán szépek a szemek, egyenletes az elkészült munka. Nekem meg egy idő után már elég kötött cuccom lesz egy életre… de ez majd alakul.
Addig is keresek tovább. Nem adom fel, nem keseredek el… meg fogom találni. Elkezdeni a legnehezebb, de azon már túljutottam.
És Te, hogy állsz ezzel? Megtaláltad már mit szeretsz és miben vagy jó? Vagy még üres a lapod? Mit gondolsz az imént olvasottakról? Benned is vannak hasonló gondolatok? Vagy bátor és magabiztos vagy abban, amit jelenleg is csinálsz?
Ha még keresed mit írhatnál fel arra a bizonyos lapra, csak kezd el…