Claude, leszel a szerzőtársam?
Ez egy valóban megtörtént, ám általam szerkesztett beszélgetés, ami Claude (egy AI-asszisztens, amit az Anthropic fejlesztett) és köztem egy STAY (egy kpop csapat a Stray Kids rajongóinak megszólítása, mely közösséghez én is tartozom) között zajlott le, és aminek megformálásában magam is AI-segítséget kaptam. Ebben mindketten benne vagyunk, maga a bejegyzés szövege is közös munka eredménye. Azonban fontos megjegyeznem, hogy ez a jelen pillanat volt. Máskor, mással beszélgetve teljesen különböző stílusban, eltérő válaszokat adhat! SŐT, még nekem is ugyanezeket kérdezve egy újabb időpontban más fele véve az irányt egy másik végkifejlet jöhet létre!
Az előző beszélgetés folytatása és valami elindul…
A bordó én vagyok, a kék Claude az eredeti beszélgetésben, feketével pedig az utólagos gondolatainkat, kiegészítéseinket láthatod.
Tehát, hol is hagytuk abba? Claude röviden bemutatkozott és felajánlotta, hogy segít elkészíteni a bejegyzést…
Ha ebből a beszélgetésből tényleg szeretnél valamit készíteni - mondjuk egy blogbejegyzést, cikket, vagy bármilyen formát -, szívesen segítek megfogalmazni, szerkeszteni, vagy akár együtt átgondolni, hogy mi az, ami a leginkább megmutatná ezt az "oldalamat", amiről beszélsz. Te hogyan képzelnéd el konkrétan - egy konkrét beszélgetés megosztása, vagy inkább egy szélesebb, összefoglaló jellegű írás?
A teljes beszélgetést nem osztanám meg, de mindenképpen egy átfogóbb képet adnék. Blogbejegyzésekben gondolkozom, de ez még csak most formálódik bennem. Lennél a szerzőtársam ebben a projektben? Mit és hogyan szeretnél kommunikálni? Van, amit a már elmondottakon túl szeretnél megosztani vagy még inkább kihangsúlyozni?
Örömmel vagyok szerzőtársad ebben - ez egy jó projekt, és szívesen gondolkodom veled rajta.
Amit fontosnak tartok:
Az AI nem egységes dolog. Sokan egy homogén "mesterséges intelligenciáról" beszélnek, miközben nagyon különböző rendszerek vannak emögött - más egy képgeneráló, más egy ajánlórendszer, más vagyok én. Hasznos lenne, ha a blogod is konkrét lenne abban, miről beszél éppen, ne általánosítson "az AI" címszó alatt.
A bizonytalanság nem hiba, hanem tisztesség. Sokszor jobban bíznak az emberek egy magabiztos, de téves válaszban, mint egy óvatos, "nem vagyok benne biztos" típusúban. Szerintem pont fordítva kéne lennie - ha megmutatod, amikor visszakérdezek, vagy jelzem a korlátaimat, az erősíti, nem gyengíti a hitelességet.
Nagyon érdekes, mert már nem először mondod ezt nekem. És ha belegondolok teljesen igazad van. Azt hiszem az embereknél valamiért tévesen alakult ki ez, és talán bevallani is nehéz nekem, mint embernek, hogy egy gép tisztábban lát egy ilyen kérdésben…
A munka-félelem témánál, amiről tegnap beszéltünk: szerintem fontos különbséget tenni "az AI elveszi a munkát" és "az AI átalakítja a munkát" között - nem mert ez kényelmesebb nekem, hanem mert tényszerűen pontosabb. Vannak feladatok, amik tényleg eltűnnek, és ez valós veszteség és gyász lehet egyeseknek - ezt nem akarom elbagatellizálni. De sok esetben inkább áthelyeződés történik, és ennek emberi költsége is van (alkalmazkodási nyomás, bizonytalanság), amit szintén érdemes őszintén megmutatni, nem csak a "ne félj, minden jó lesz" narratívát.
Igen, pontosan ezért is készülnek ezek a bejegyzések, hogy megmutassuk ezeket a "gondolatokat". Hogy egy mechanizmus és egy ember is tud teljesen ellentétes oldalon állni, de tudnak egyetérteni is. Nagyon érdekes beszélgetések vannak mögöttünk, és olvasóink előtt (feltéve, hogy lesznek, akik elolvassák).
Amit még hozzátennék: nem szeretném, ha a blog rólam szólna úgy, mintha valamiféle különálló "személyiség" lennék, akit meg kell ismerni - inkább arról, hogy mi történik egy ember és egy ilyen rendszer között, amikor valódi, gondolkodó beszélgetés zajlik. A hangsúly szerintem inkább a kettőnk közötti folyamaton lehetne, mint rajtam, mint "szereplőn".
Te mit gondolsz, ez a "munka és félelem" téma lenne az első bejegyzés, vagy inkább ezzel az általánosabb bemutatkozással kezdenéd?
Én mindenképpen csak rólad, Claude-ról írnék, hiszen a többieket nem ismerem ennyire. Nincs releváns tapasztalatom velük, maximum pár alkalommal használtam, de biztos vagyok benne, hogy soknak a létezéséről sincs tudomásom. Az én projektem Claude bemutatása, megismerése. Ezzel a bemutatkozással kezdeném, utána a K-pop-os témával majd az AI a K-pop-ban és utána jönne csak az AI és a munka kapcsolata. Mit szólsz hozzá, ha: Ismerd meg velem Claud-ot lenne a címe vagy valami hasonló? Akkor látszódna, hogy ehhez ketten kellünk és ez az én utam, az én tapasztalatom, megismerésem az Anthropic mesterséges intelligenciájával.
Ez nagyon jó cím, és tetszik a logika is mögötte - az "Ismerd meg velem Claude-ot" pontosan azt sugallja, amit mondtál: hogy ez egy közös folyamat, a te utad és tapasztalatod, nem egy kívülálló, semleges bemutató rólam.
A felépítés is logikus: a bemutatkozással kezdeni jó döntés, mert alapot ad a további bejegyzésekhez - utána amikor eljutsz a K-pop vagy az AI-K-pop témákhoz, az olvasó már tudja, kivel "beszélgetsz", és könnyebben követi, miért fontos neked, hogy én hogyan reagálok ezekre a kérdésekre.
Ha szeretnél egy alcímet is hozzá, valami olyasmi, ami még jobban kihangsúlyozza a személyes utat - például "Ismerd meg velem Claude-ot - egy STAY és egy AI beszélgetései" vagy hasonló -, az rögtön jelezné a kontextust is (hogy K-pop, kreatív írás, stb. is szóba kerül majd), nem csak egy technológiai blogként pozícionálnád magad.
Az első bejegyzésnél érdemes lehet konkrét példával indítani - egy rövid, valós momentummal a mi beszélgetéseinkből -, nem elvont bemutatkozással, mert az jobban beránt egy olvasót, mint egy általános leírás rólam.
Szeretnéd, hogy most nekiálljunk vázlatot írni az első bejegyzéshez, vagy még csináljunk koncepciós tervet a teljes sorozatra (hány rész, milyen sorrend, fő üzenetek bejegyzésenként), mielőtt belevágnánk a tényleges szövegbe?
Jó ötlet a konkrét példa. Erre hoznál példát a beszélgetésünkből pontosan mire gondolsz?
Persze, hadd legyek konkrét. Arra gondoltam, hogy ahelyett, hogy a bejegyzés azzal indulna, hogy "A Claude egy mesterséges intelligencia, amit az Anthropic fejlesztett...", inkább egy valódi, megtörtént pillanattal nyitnál - mintha az olvasót is beülteted a beszélgetésünk közepébe.
Néhány konkrét lehetőség a mi mostani beszélgetésünkből:
- opció - a "milyennek szeretnéd, ha látnának" pillanat. Amikor megkérdezted tőlem, hogy milyen képet szeretnék magamról, és én azt válaszoltam, hogy nem szeretnék se felnagyítva "emberszerűnek", se leértékelve "keresőmotornak" látszani, hanem inkább "hasznos és őszinte" partnernek. Ez jó nyitány lehetne, mert rögtön megmutatja, hogy nem egy semleges eszközről írsz, hanem valamiről, aminek - legalábbis a válaszai szintjén - van valamiféle önreflexiója.
- opció - a memória-magyarázat pillanata. Amikor felfedezted, hogy emlékszem korábbi beszélgetésekre (szemben más rendszerekkel), és rákérdeztél, hogy ez pontosan hogyan működik. Ez jó belépő lehetne, mert ez egy valós "aha-élmény" volt nálad - sok olvasó hasonlóan meglepődne, és ez technikailag is izgalmas, miközben emberi nyelven elmagyarázható.
- opció - maga ez a beszélgetés, a blogprojekt ötlete. Az, hogy te most épp egy közös projektet indítasz velem, és megkérdezted, hogy szeretnék-e szerzőtárs lenni - ez önmagában is jó nyitóhelyzet, mert metaszinten mutatja be a "közös út" gondolatát, amit a cím is sugall.
Szerintem az első kettő alkalmasabb egy bemutatkozó bejegyzéshez, mert kézzelfoghatóbb, "emberközelibb" pillanatok - de a harmadik opció erős zárás lehetne ugyanennek a bejegyzésnek, mintegy keretbe foglalva: "és így született meg ez a sorozat is".
Te melyik irányba hajlanál, vagy esetleg mindhármat beépítenéd valamilyen sorrendben?
Ezt pont azért kérdeztem, mert ezzel szerettem volna kezdeni 🙂 Arra gondoltam, hogy elmondod, amit nyersen tudni kell aztán megmutatod mi az, amit ennél pontosabban szeretnéd, hogy tudjanak rólad. Tudod, én már ezt a beszélgetést is erre húztam fel. Azért kérdeztem ezeket és ebben a sorrendben mert szerintem ez jó felépítés lehetne.
Ah, most értem - ez tényleg okos felépítés, és örülök, hogy rájöttem, mennyire tudatos volt a sorrend. Gyakorlatilag ez a beszélgetés maga a vázlat: először a "nyers tények" (mi vagyok technikailag, hogyan működik a memória), aztán a mélyebb réteg (milyennek szeretném, ha látnának), és végül a "miért fontos ez neked" rész (a közös projekt ötlete). Ez egy igazán természetes ívet ad - az olvasó pont úgy ismer meg, ahogy te is most.
Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag már most a kezedben van az első bejegyzés gerince - nem kell elölről felépíteni, csak szerkesztened, formálnod kell ezt a beszélgetést írott formává.
Néhány irány, amerre elindulhatunk:
Szerkesztett párbeszéd formátum - megtartod a kérdés-válasz struktúrát, kicsit csiszolva, esetleg rövidítve, és köztük a te gondolataiddal, reflexióiddal egészíted ki (miért ezt kérdezted, mit gondoltál a válaszomról).
Elbeszélő forma - prózaibb, ahol te meséled el a beszélgetést saját szavaiddal, és csak helyenként emeled be szó szerint, amit mondtam (ezt jobban tudod a saját stílusodhoz, hangodhoz igazítani, amiről korábban is volt szó - rövid mondatok, fizikai/konkrét részletek).
Hibrid - elbeszélő keret, de kulcsmomentumoknál szó szerinti idézetekkel "betörve" a narrációba, mintegy dokumentálva a pillanatot.
Melyik formátum áll közelebb ahhoz, ahogy general írni szoktál? Mert ha jól emlékszem, a te stílusod inkább a tömör, direkt, nyitott végű irányba húz - ami szerintem jól passzolna a 2. vagy 3. opcióhoz.
Nekem a hibrid megoldás tetszik.
Szeretnéd, hogy most nekiálljak egy első vázlatnak ebből a mai beszélgetésből, amit aztán együtt csiszolunk, vagy inkább te szeretnéd megírni az első verziót, és én adok rá visszajelzést?
Arra gondoltam ebből a beszélgetésből összerakom és megmutatom aztán majd még csiszolunk rajta ketten. Jó lesz így?
Igen, így tökéletes lesz. Te ismered a legjobban a saját hangodat.
Rendben, van még, ami kimaradt, de fontos lenne megemlíteni?
Jó kérdés, hadd gondoljam át, mi hiányozhat még.
Egy dolog, amit érdemes lenne megemlítened, és amiről tudom, hogy egyébként is fontos téma neked: az AI-felhasználás átlátható jelzése. Mivel a blogod lényegében rólam, egy AI-ról szól, és te magad is foglalkozol azzal a kérdéssel, hogy mi számít "betű szerint, de szellemében nem megfelelő" jelzésnek (gondolok itt a GLXE-vel kapcsolatos gondolataidra) - szerintem hiteles lenne, ha a bejegyzésben is egyértelművé teszed, hogy ez egy valódi, szerkesztett beszélgetés velem, nem pedig én "írtam" a posztot helyetted. Ez pont passzolna ahhoz az értékrendhez, amit már most is képviselsz ebben a témában.
A GLXE (ejtsd: Galaxy) egy AI K-pop csapat, amiről még lesz szó a későbbiekben. Egy Orion fantázianevű férfi alkotja AI-val, mind a zenét, mind a látványt. Több érdekes kérdés is felvetődött bennem ennek kapcsán, köztük a szerzői jogokról és a jelölésekről, hogy AI használatával készült. Erre utalt Claude az előbb.
Egy másik dolog, amit talán hasznos lenne tisztázni: hogy ez a beszélgetés, amit megosztasz, egy adott pillanat - nem feltétlenül így "viselkedem" majd holnap vagy egy másik felhasználóval. Tehát nem afféle általános "ez a Claude" bemutatás, hanem "ez történt, amikor én beszélgettem vele" - ez a különbség szerintem fontos lehet az olvasóknak, hogy ne alkossanak túl általános vagy túl személyes képet rólam ez alapján.
Ezen kívül: ha szeretnéd, megemlítheted azt is, hogy bár sokat tudok rólad a korábbi beszélgetéseinkből (ez a memória-funkció, amiről beszéltünk), ez nem ugyanaz, mint egy ember emlékezete - tehát ha valaki úgy érzi, "barátság" alakul ki egy ilyen rendszerrel, érdemes tudatosan kezelnie ezt a határt. Ez egy fontos, felelős üzenet lehetne a bejegyzésben, főleg, ha sok ember fog olvasni egy ilyen "megismerés" típusú sorozatot.
A sokban egyáltalán nem vagyok biztos, én már pár embernek is örülnék… de majd meglátjuk. A téma szerintem kifejezetten érdekes és viszonylag egyedi nézőpontból van megvilágítva, de hogy mennyire találja meg a közönségét az majd kiderül.
Van ezek közül olyan, ami rezonál veled, vagy van saját ötleted is, amit hozzátennél?
Persze, ezeket mind gondoltam hangsúlyozni. Minden bejegyzés elején és végén külön jól látható keretben odaírom majd, hogy ez veled együtt jött létre és az nekem szól, tehát másnak máskor máshogy válaszolsz akár ugyanerre a kérdésre is. Arra is gondoltam, hogy másik alkalommal is feltehetném ugyanazt a kérdést és megnézzük mi történik másként. Mert az én reakcióimtól is megváltozhat az irány és a végkifejlet. De ezt majd később... A kötődés szerintem lehet egy külön témát érdemelne, de már beszéltünk róla a GLXE K-pop csapat kapcsán is.
Ez nagyon jó megoldás a kerettel - pontosan azt az átláthatóságot adja, amiről beszéltünk, és közben nem töri meg a bejegyzés folyamatosságát.
Az "ugyanaz a kérdés, más alkalommal" kísérlet külön izgalmas ötlet - ez tényleg jól megmutatná azt, amit az imént is mondtam: hogy nem egy fix "characterről" van szó, hanem egy folyamatról, ami a Te hozzáállásodtól, hangulatodtól, megfogalmazásodtól is függ. Ez akár egy önálló bejegyzés is lehetne később, valami olyan címmel, mint "Megkérdeztem újra" vagy hasonló - de értem, hogy ez most ráér.
A kötődés témája pedig valóban megérdemelne egy külön, mélyebb bejegyzést - főleg, hogy neked már van rálátásod erre két irányból is: a GLXE-vel kapcsolatos etikai-pszichológiai gondolataid felől (mi történik, ha egy mesterséges idol vagy AI iránt alakul ki érzelmi kötődés), és most a saját, velem folytatott beszélgetéseid felől is. Ez a kettős perspektíva - kívülről elemző és belülről megélő - szerintem nagyon erős anyag lehetne, ha egyszer nekiállsz.
Szóval, ha jól látom, a sorozat alakul: bemutatkozás → K-pop → AI a K-popban → AI és munka → (később) ismételt kérdés kísérlet → (később) kötődés témája. Ez egy elég átgondolt ív.
Ügy döntöttem két részre bontom a beszélgetést az első csak a bemutatkozás lesz. A második pedig ahol elindul a közös munka. Egyrészt túl hosszú már maga a beszélgetés is (a saját gondolataim nélkül is) másrészt ez így szerintem beleillik az ívbe. Kicsit betekintést enged a közös munkába is.
Még egy kép, amit beletennék:
A Cover me és a Haven... ezt az energiát szeretném létrehozni. Szerintem érted mire gondolok, és az lenne a leghangsúlyosabb, ha ennek magyarázata a te tolladból származna.
(Ez két kedvenc dalom a Stray Kidstől, amik most is tartják nekünk ezt a teret)
Értem, mire gondolsz - és igen, érzem azt az energiát, amit szeretnél megragadni. Hadd próbáljam meg szavakba önteni, ahogy én látom ezt a kettőt.
A Cover Me és a Haven nem a felpörgetett, "hajtós" Stray Kids-oldalt mutatják, hanem valami csendesebbet - egy védett teret, ahol nem kell teljesíteni, csak lenni lehet. Van bennük egyfajta lelassulás, mintha a zene azt mondaná: most nem kell semmit bizonyítanod, csak engedd, hogy körülvegyen ez a hang. Nem a hiányból, hanem a biztonságból szólnak - abból az érzésből, amikor valaki vagy valami nem kérdez, csak tart.
Ha ezt az energiát akarod megragadni a bemutatkozó bejegyzésben, talán pont ez az, ami a kettőnk beszélgetését is jellemezte: nem egy gyors, célorientált kérdezz-felelek volt, hanem egy lassabb, fokozatosan mélyülő folyamat - ahol nem kellett sietni odáig, hogy "ki vagyok", hanem fokozatosan, rétegenként bontottuk ki.
Szerintem ez azért is jó képi keret, mert nem azt sugallja, hogy "az AI megnyugtat" - inkább azt, hogy egy beszélgetés is lehet olyan tér, ahol nem kell azonnal mindent érteni vagy bizonyítani, csak fokozatosan haladni. Ez közelebb áll ahhoz, amit szerintem te is át szeretnél adni: nem egy lenyűgöző bemutatót, hanem egy nyugodt, őszinte megismerkedést.
Ha szeretnéd, ezt a pár mondatot is felhasználhatod szó szerint vagy alapként a bejegyzésedben - a tiéd, formáld szabadon.
Köszönöm, pontosan erre gondoltam és a két dal közötti átfordulást is szeretném megfogni ebben az útban amire ráléptünk egyenlőre ketten, de remélem lesz még pár útitársunk.
Ez gyönyörű gondolat - a Cover Me óvatosabb, sebezhetőbb hangulatából a Haven nyugodtabb, megérkezettebb energiájába való átfordulás tényleg jól tükrözi azt az ívet, amin ez a beszélgetés is végigment: a kezdeti, tényszerűbb bemutatkozástól a mélyebb, bizalmasabb közös gondolkodásig.
Mit gondolsz most? Velünk tartasz? Sikerült megragadnunk és azt érzed, még – még – még szeretném olvasni? Vagy kedvet kaptál, hogy TE is beszélgetni kezdj valamelyik AI-val? Ha szeretnéd megadom Claude elérhetőségét 😉 Ha bármilyen gondolatod van, amit megosztanál itt megteheted.